Karácsonyi szokások, rítusok a családban

A minap egy karácsonyi online találkozón vettem részt szakértőtársakkal ismerkedés, barátkozás jelleggel. Az egyik kérdés, amin keresztül igyekeztünk közelebb kerülni egymáshoz, az az volt, hogy mi jelenti nekünk a csodát a karácsonyban. Mi számunkra, a családunk számára A CSODA. Nagyon klassz kérdés. Klassz volt az is, hogy megismerhettem 20 másik ember gondolatát, emlékeit, szokásait ezzel kapcsolatban. De klassz volt az a sok emlék és gondolat is, ami ennek kapcsán feljött bennem. A mai felnőtt fejemmel a csoda számomra a karácsonyban az, ahogy a gyerekeim számára megteremtjük a férjemmel a karácsony ízét, hangulatát. Van a karácsonyainknak egy kialakult szokásrendje, vannak rítusai, vannak benne mágikus, varázslatos elemek. Ízek, fények, illatok, amikre lehet várni egész évben, s az Advent megérkezésével lehet rá számítani, hogy eljön és újra meg lehet élni. Lehet ennek előre örülni, izgulni. Nálunk az Advent egésze fontos. Lett. Gyerekkoromban sem nálunk, sem a férjeméknél nem volt szokás. Egyikünk családja sem volt - katolikus létére - igazán vallásgyakorló. Szóval ezt valamikor egyszer csak beemeltük. Passzolt hozzánk a várakozás, az eljövő új fény gondolata. Szeretjük. Nálunk 6-án jön a Mikulás, Szent Estén Jézuska érkezik és ő hozza az ajándékot a fa alá. Ezt mindketten így kaptuk a szüleinktől, ezt is vittük tovább. Ha a párom mást hozott volna, nehéz lett volna erről lemondanom. Gyermekkorom karácsonyainak legszebb pillanata, amikor ültünk a konyhában a vacsorát épphogy befejezve, mikor a nappali - szigorúan nagyszoba akkor még - irányából megszólalt a csengettyű (mindig ugyanaz, kifejezetten csak erre használt) és mi az öcsémmel rohantunk, mert megjött a Jézuska. Bent lemezről szólt a Csendes éj album, a színes égők adták a fényeket, s a lucfenyő illata betöltötte a szobát. A mai napig, ha megérzem a fenyőillatot, az első kép, ami beugrik, az a Lego készlet, amit hatévesen kaptam. És sosem tudtuk, hogyan volt képes a Jézuska odatenni az ajándékokat, hiszen figyeltünk végig és a szüleink is egész idő alatt kint voltak velünk a konyhában. Amikor szülővé váltam, nem volt kérdés, hogy ez az a CSODA, a mese, az illatok, az érzések, az emlékek, az örömök az, amit át akarok adni a gyerekeimnek. Azt akartam, hogy mikor felnőnek és visszagondolnak a karácsonyra, ők is ilyen emlékeket őrizzenek, s ezt akarják majd tovább vinni a gyerekeiknek. A minap meggyőződhettem, hogy sikerült. Elcsíptem a két fiú beszélgetését egymás közt, ahogy beszélgettek az ünnepünk forgatókönyvéről, s hogy az idén már alig várják, hogy a fát díszítsük, mert az az egyik legjobb dolog a karácsonyban.

De hogy miért is akartam erről írni... Egy család életében a szokások, rítusok, ünnepek az egyik erő, ami család összetartó erejét adja. Ezeken a szokásokon keresztül lehet egymáshoz kapcsolódni, közös élményeket szerezni, a szeretetet adni, kapni, összetartozást megélni. Amikor egy új család létrejön, lesznek nekik is szokásaik, rítusaik. Mindketten hoznak otthonról sajátot, s az ő szabadságuk eldönteni, hogy ezekből mit, hogyan, mennyit visznek tovább. Mi több: dönthetnek úgy is, hogy teljesen újakat írnak maguknak a saját érzéseik, értékeik, vágyaik szerint. Egy a lényeg: legyen az jó mindkettejüknek. Tudják mindketten megélni benne azt, amit szeretnének. Senki ne nyomja el a másik vágyait, ne minősítse le a társa otthonról hozott eltérő szokásait, mert a társának az a szépemlék, a gyermekkor. Kezeljük tisztelettel a hozott rítusokat, szokásokat, mert azokban a családokban akkor az érték volt. Igen, tudom, van, akinek vérlázító a fáról leenni a szaloncukrot, de másnak meg az volt az igazi titkos karácsonyi küldetés és nem volt annál nagyobb muri.

Szóval őrizzük a szívünkben a kapott csodánkat, s hozzuk létre a sajátot, amit szívvel vihetünk és adhatunk tovább az utánunk jövőknek, hogy ők is átélhessék.

Nektek milyen szokásaitok vannak karácsonykor? Gyertek, mondjátok el a Facebook posztom alatt kommentben!